A tél mindig hosszú, és nekem így március közepén mindig eljön az a pillanat, hogy végre felveszem a tavaszi kabátomat és örömmel hunyorgok az első bátortalan tavaszi napsütésben. Persze ilyenkor még csalóka az időjárás, de már annyira várom hogy végre igazán jó, meleg idő legyen.
Diával és kisfiával Ádival a Városligeti játszótéren találkoztunk és a nagy játszás közben készült néhány anya-fia fotó. Nem mondom, hogy egyszerű egy örökmozgó másféléves után szaladgálni, de annyira szeretem ezeket az élettel teli őszinte képeket.
Nem győzöm eleget mondani, hogy hiába fotózzuk a gyerekeket szinte minden nap, az is nagyon fontos, hogy te is rajta legyél a képeken. Ha néhány év múlva visszanézitek a fotókat a gyerekek bizony titeket is keresni fognak majd. Készítsetek, készítessetek fotókat magatokról is!
Kellemes tavaszvárást mindenkinek!
