Fotókat általában jeles alkalmakkor készítünk. Születésnapokon, nyaralásokon, esküvőkön, ha babát várunk és amikor megérkezett az új családtag. Otthon aztán az anyukák rengeteg képet készítenek a gyerekekről. Először minden apróságot lefotóznak, hogy nevet, hogy alszik, hogy kapaszkodik a nagyi hajába, majd az első almapüré evést, aztán ahogy felül, majd feláll, ahogy a homokozóban játszik, amikor először megy óvodába, aztán iskolába. Aztán már csak jeles alkalmakkor készülnek a képek. Születésnapokon, nyaraláskor, esküvőkön…
Ritkán készülnek családi életképek az unalmas hétköznapokról. Csalóka időszak ez. Minden nap monoton. Napról napra ugyanaz történik. Felkelés, reggeli, öltözködés, kis játék, ebédkészítés, játszótér, bevásárlás, vacsorafőzés, várakozás apára, vacsora, fürdés, altatás. Másnap ugyanez előlről. Nincs ebben semmi érdekes. Nem vesszük észre, ahogy ezek napok szépen lassan változnak, elmúlnak és egyszer csak ott áll egy nagy óvodás, vagy iskolás gyerek és nem is értjük, hogy hogy szaladt el az 3-4-5 év, mi is történt velünk.
Julival 2016-ban többször találkoztam, amikor megörökítettem a várandósságát. Most, hogy megszületett a második fiúcska is, egy különleges fotózásban gondolkoztunk. Olyan képeket akartunk készíteni, ami hűen visszaadja ezt az időszakot. A délután alatt, amit Pomázon töltöttem Juliéknál valódi életképek készültek. Olyan képeket szerettem volna készíteni, amiket ha pár év múlva kézbe vesznek előjönnek ennek az időszaknak az emlékei. A hancúrozás, közös evések, játék, kirándulások. Készült természetesen portré és csoport kép is a családról, amin végre Juli és rajta lehetett. Sőt még testvére is csatlakozott a vidám családi fotózáshoz.
Neked vannak képeid az unalmas hétköznapokról? Ha szeretnél olyan családi életképek sorozatot, ami megörökítik az észrevétlenül elmúló családi pillanatokat, keress bátran!
